Hát végre eljött, igen itt van újra hőn várt és szeretett ünnepünk, a Karácsony. Ezt már azokból a jelekből és véltem tudni hogy már lassan November közepétől ott virít egy feldíszített karácsonyfa a helyi bolt kirakatában (biztos ami biztos), és már jó előre kirakták a díszkivilágítást is a jól ismert felirattal: Boldog Karácsonyt! (Jelzem ez még November közepén volt). Dehát már itt van Advent, a karácsonyi készülődés időszaka, mikor gondolunk kicsit szeretteninkre, megajándékozzuk egymást, jobban odafigyelünk egymásra, szeretettel gondolunk egymásra bla, bla, bla... Az az igazság, hogy szerintem napjainkban a Karácsony, csúnya ezt így kimondani, de tulajdonképpen egy óriási nagy átverés, átverjük egymást, átvernek minket és még mi is átverjük saját magunkat.
Kezdjük inkább az alapoktól hogy rájöjjünk erre a titokra, hogy mit is csinálunk rosszul.
Véleményem szerint hogyha kapásból megkérdeznénk tíz embert az utcán hogy honnan is ered a Karácsony nem biztos hogy a fele is korrekt választ tudna adni, hiszen manapság a Karácsony szó egybeoldvadt az ajándékvásárlással, a lakáskidekorálással és a néha mérhetetlen giccs minnél nagyobb méretű hajszolásával. (Lásd a képet).
Hiszen a Karácsony tulajdonképpen egy katolikus ünnep, mikor Jézus születését ünnepeljük, és valószínű ebből ered a szeretettel való összekapcsolódása is ennek az időszaknak (és hogy ezt tudjuk nem kell feltétlenül vallásosnak lennünk, sőt, számomra fontos lenne hogy legalább tudjam hogy mit ünnepelünk tulajdonképpen ezekben a napokban).
Nem akarok történelmi fejtegetésbe kezdeni, igazából nem is igazán tudom pontosan az alapját, de azt tudom hogy kezdetben a keresztények ünnepelték Jézus születését, együtt a családdal, aztán jött az adventi koszorú, már vacsorákat is adtak, süteményeket sütöttek, majd hirtelen valahonnan előbukkant a fenyőfa, rá a díszekkel, majd a lakást is kidekorálták, a villogó izzók is előkerültek, aztán az ajándékok, eleinte kicsik, majd egyre nagyobbak és manapság ott tartunk hogy a Karácsony nem szól másról csak hogy ki tud még többet adni, ajándékot.
És ekkor jött el a multik ideje: itt volt az alkalom, hogy az emberekből így az év végére még kisajtolják az év során összegyűjtött megtakarított pénzüket. Hisz ilyenkor vásárol boldog-boldogtalan, nem számít hogy mit, nem számít hogy mennyiért, nem számít hogy egyáltalán nincs szüksége a másiknak még egy díszmikulásra vagy egy újabb kávéscsészére vagy nyakkendőre vagy akármire ami még 24.-e előtt egy nappal fellelhető a polcokon. Hiszen ez a lényeg, adni, hiszen látod hogy a reklámokban, a plakátokon, az újságokban milyen boldogan mosolyognak a gyerekek, és együtt a család.
És ez az ami a legjobban dühít, hogy a boltok, a cégek, a multik a szeretet álcája mögé bújtattják profitérdekeiket, hogy csak azért mutatnak ilyeneket mert így akarják hogy még többet vásároljanak tőllük. Hiszen külön reklámokat csinálnak csak Karácsonyra, szinte minden nagyobb cég, és avval áltatják az embereket hogy mennyivel olcsóbban tudják megvenni termékeiket. Mert vásárolnod KELL, különben kilógsz a sorból és egy szívtelen szörnyeteg vagy, ha nem tőllük vásárolsz sohasem leszel olyan boldog mint a családok a reklámokban, MEG KELL VENNED. És ha nincs pénzed? Még mindig ott van a 100 féle hipermarket közül az egyik, amelyik szintén készül a Karácsonyra, hát persze, hogyne készülne, és itt a kissebb fizetéssel rendelkezők is elverhetik utoldó megtakarított pénzüket is mindenféle bóvli szemétre amik ott fognak porosodni jövő Karácsonyig a polcon.
Tehát a lényeg az, hogy vegyél, hogy adj. Mindenkinek. Ilyenkor nem számít hogy az egész évet végigcivakodjátok a családoddal és amúgy is utáljátok egymást egy-két rokonoddal. Mert ilyenkor az ünnep valahogy beleng mindent és te mintha agymosáson estél volna át, elfelejted minden haragodat és erre a három napra mintha megállna a világ.
Én is úgy szoktam érezni mintha minden csak a szeretetről és a megbocsátásról szólna, valahogy mintha az összes embert kódolták volna hogy ebben az időszakban nincsenek viták, problémák, ilyenkor csak Karácsony van. És nekem nem is lenne vele semmi bajom, ha a mosolyok mögött, mikor kibontják az ajándékot, mikor az asztalhoz ülünk ne lennének ott a keserű mosolyok. Ne lennének erőltetett, ránk erőszakolt mosolyok, amiket pár nap után már el is felejtünk leplezni. Hogyha ez az ünnep arról szólna ami, amilyen régen volt, a szeretetről, nem a megjátszott hanem a valódi szeretetről.
Hiszen fellázadhatnánk, mondhatnánk azt hogy mégsem akarom megvenni az a síkképernyős tévét karácsonyra, inkább sütök csak egy tepsi mézeskalácst vagy bejglit és együtt megnézünk a családdal valami idétlen karácsonyi filmet a régi tévénken és majd veszünk nyárra egy újjat, mert most sehogy se jönne ki csak ha lemondanánk valami fontosabb dologról. Csinálhatnánk ezt is, és vannak akik ezt is teszik. De a többség beletörődött hogy ilyenkor tenni kell, amit meg kell tenni, venni és adni. És ha nem is valljuk be egymásnak, mindezt azért tesszük mert titkon szeretnénk hasonlítani a reklámok boldog családjaira, mert szeretetre lenne szükségünk, és nem csak ebben a pár napban hanem egész évben. Kicsit elcsépelten hangzik de ez az igaszság. Mindenki aki tud, ahogy anyagi helyzete engedi, szeretne valamit adni, mert ez modern korunk szeretet kinyilvánítása, manapság így tudjuk csak kifejezni hogy szeretjük egymást és hogy szeretetre vágyunk. És ez az ami igazán szomorú, hogy ide jutottunk, hogy már Ezt is pénzért kell vennünk.
