Direkt vagy véletlen? Biztos hogy direkt.

Kicsi ország

Drága Petőfi!

Hol is kezdjem. Hogy vagy mostanság?

Én jól vagyok, minden rendben. Csak azért írtam mert tudod most meghozták ezt a Médiatörvényt, mindenki erről beszél, teljes a káosz tőlle, az emberek egymásra mutogatnak, elbocsátásokról suttognak, már a Bizottság is vizsgálja az ügyet. Ebben a vészterhes időkben újra Rád gondoltam. Mert már Róllad is esett szó az utóbbi időben. Félek hogy megint elővesznek, hogy már megint Téged kezdenek el zaklatni, mert mindig is szúrta a szemüket hogy más vagy mint a többi.

Kérlek ha ez történne tarts ki a végsőkig és soha ne hagyd hogy megváloztassanak! Tudod hogy ez milyen fontos lenne nekem, hiszen ismersz.

Csak gondolj vissza mi történt három és fél évvel ezelőtt.

Én a Slágeren nőtten fel, vagyis a Queen, Beatles, Tina Turner, Whitney Houston meg hasonló előadók dalain. Nem is hallgattam mást, nem is tudtam volna. Rád is mindig úgy néztem mint Kossuth kistestvérére, vagy Bartók unokájára, nem is igazán érdekelt mit csinálsz. Aztán pár éve nagyon megváltoztál. Másoktól is ezt hallottam, hogy mostantól másképp éled az életed (és persze ez nem mindenkinek tetszett). Erre már én is kiváncsi lettem, hát gondoltam egy próbát megér. Otthagytam a Slágert és megpróbáltam megismerni az új Petőfit. Ez még az új arculatod első napjaiban volt. Hát be kell vallanom az első benyomás nem volt valami pozitív. Ez volt a tűzkeresztség, mivel a Sláger után nagyon furcsa voltál, szinte már szenvedtem az első pár óra után. Dühösen a fejedhez vágtam hogy ez nem mehet így tovább, soha többé nem akarok Veled találkozni, kibirhatatlan vagy. Aztán lenyugodtam, valahogy megszoktalak, a Te furcsa stílusodat, amit senki máshoz nem tudok hasonlítani. Teltek az évek és lassan oda jutottam hogy már semmi mást nem tudok hallgatni, csak Téged.

Olyan hálás vagyok, hiszen annyi mindent köszönhetek Neked! Te mutattad be nekem a Quimby-t, a Vad Fruttikat, a 30Y-ont, a Kings of Leon-t, a Killers-t. És még annyi mindenkit! Te voltál az aki megtanított arra hogy a zene más mint amit eddig ismertem, a zene sokkal több mint végtelen szentimentális szerelmi ömlengések tömkelege. A zene szólhat valódi érzésekről is! A zene lehet valódi is! És vannak olyan előadók akiknek ott lenne a helyük a többi rádióban is de valami okból kifolyólag csak Te törődsz velük, mert olyan jó vagy. Pedig úgyanúgy megérdemelnék a figyelmet másoktól is, sőt!

És ezért is kár hogy nem ismernek annyian Téged mint megérdemelnéd. Vannak akik bántanak is. Néha a szüleim és a barátaim is ellened fordulnak. Ilyenkor mindig próbállak megvédeni, mert fáj hogy úgy ítélnek meg hogy nem is ismernek, mert ha igazán ismernének csak jót mondanának Róllad. 

Ezért kérlek ne add fel, mert jó úton jársz, és reményt adsz az embereknek. Azoknak akik hallgatnak, akik új zenékre, valódi előadókra kíváncsiak, és azoknak is akik boldogulni próbálnak, mint zenészek, ebben a kicsi országban. És Neked köszönhetően ez a két rész rátalál egymásra. És tudod, hogyha bármi bajod történne, ezekre az emberekre számíthatsz, mert Te hoztad össze őket. Így biztos vagyok benne hogy nemcsak én állok melletted, hanem még nagyon sokan.

Úgyhogy mostmár tudod hogy mit gondolok Róllad, és remélem bátorítani is tudtalak.

Nézd még egy dalt is küldök Neked, amit még Tőlled hallottam, de igazából Neked szól. Mert ez a Te dalod.

Majd írj, és vigyázz magadra, kérlek ne tűnj el megint!

Hát végre eljött, igen itt van újra hőn várt és szeretett ünnepünk, a Karácsony. Ezt már azokból a jelekből és véltem tudni hogy már lassan November közepétől ott virít egy feldíszített karácsonyfa a helyi bolt kirakatában (biztos ami biztos), és már jó előre kirakták a díszkivilágítást is a jól ismert felirattal: Boldog Karácsonyt! (Jelzem ez még November közepén volt). Dehát már itt van Advent, a karácsonyi készülődés időszaka, mikor gondolunk kicsit szeretteninkre, megajándékozzuk egymást, jobban odafigyelünk egymásra, szeretettel gondolunk egymásra bla, bla, bla... Az az igazság, hogy szerintem napjainkban a Karácsony, csúnya ezt így kimondani, de tulajdonképpen egy óriási nagy átverés, átverjük egymást, átvernek minket és még mi is átverjük saját magunkat.

Kezdjük inkább az alapoktól hogy rájöjjünk erre a titokra, hogy mit is csinálunk rosszul.

Véleményem szerint hogyha kapásból megkérdeznénk tíz embert az utcán hogy honnan is ered a Karácsony nem biztos hogy a fele is korrekt választ tudna adni, hiszen manapság a Karácsony szó egybeoldvadt az ajándékvásárlással, a lakáskidekorálással és a néha mérhetetlen giccs minnél nagyobb méretű hajszolásával. (Lásd a képet).

Hiszen a Karácsony tulajdonképpen egy katolikus ünnep, mikor Jézus születését ünnepeljük, és valószínű ebből ered a szeretettel való összekapcsolódása is ennek az időszaknak (és hogy ezt tudjuk nem kell feltétlenül vallásosnak lennünk, sőt, számomra fontos lenne hogy legalább tudjam hogy mit ünnepelünk tulajdonképpen ezekben a napokban).

Nem akarok történelmi fejtegetésbe kezdeni, igazából nem is igazán tudom pontosan az alapját, de azt tudom hogy kezdetben a keresztények ünnepelték Jézus születését, együtt a családdal, aztán jött az adventi koszorú, már vacsorákat is adtak, süteményeket sütöttek,  majd hirtelen valahonnan előbukkant a fenyőfa, rá a díszekkel, majd a lakást is kidekorálták, a villogó izzók is előkerültek, aztán az ajándékok, eleinte kicsik, majd egyre nagyobbak és manapság ott tartunk hogy a Karácsony nem szól másról csak hogy ki tud még többet adni, ajándékot.

És ekkor jött el a multik ideje: itt volt az alkalom, hogy az emberekből így az év végére még kisajtolják az év során összegyűjtött megtakarított pénzüket. Hisz ilyenkor vásárol boldog-boldogtalan, nem számít hogy mit, nem számít hogy mennyiért, nem számít hogy egyáltalán nincs szüksége a másiknak még egy díszmikulásra vagy egy újabb kávéscsészére vagy nyakkendőre vagy akármire ami még 24.-e előtt egy nappal fellelhető a polcokon. Hiszen ez a lényeg, adni, hiszen látod hogy a reklámokban, a plakátokon, az újságokban milyen boldogan mosolyognak a gyerekek, és együtt a család.

És ez az ami a legjobban dühít, hogy a boltok, a cégek, a multik a szeretet álcája mögé bújtattják profitérdekeiket, hogy csak azért mutatnak ilyeneket mert így akarják hogy még többet vásároljanak tőllük. Hiszen külön reklámokat csinálnak csak Karácsonyra, szinte minden nagyobb cég, és avval áltatják az embereket hogy mennyivel olcsóbban tudják megvenni termékeiket. Mert vásárolnod KELL, különben kilógsz a sorból és egy szívtelen szörnyeteg vagy, ha nem tőllük vásárolsz sohasem leszel olyan boldog mint a családok a reklámokban, MEG KELL VENNED. És ha nincs pénzed? Még mindig ott van a 100 féle hipermarket közül az egyik, amelyik szintén készül a Karácsonyra, hát persze, hogyne készülne, és itt a kissebb fizetéssel rendelkezők is elverhetik utoldó megtakarított pénzüket is mindenféle bóvli szemétre amik ott fognak porosodni jövő Karácsonyig a polcon. 

Tehát a lényeg az, hogy vegyél, hogy adj. Mindenkinek. Ilyenkor nem számít hogy az egész évet végigcivakodjátok a családoddal és amúgy is utáljátok egymást egy-két rokonoddal. Mert ilyenkor az ünnep valahogy beleng mindent és te mintha agymosáson estél volna át, elfelejted minden haragodat és erre a három napra mintha megállna a világ.

Én is úgy szoktam érezni mintha minden csak a szeretetről és a megbocsátásról szólna, valahogy mintha az összes embert kódolták volna hogy ebben az időszakban nincsenek viták, problémák, ilyenkor csak Karácsony van. És nekem nem is lenne vele semmi bajom, ha a mosolyok mögött, mikor kibontják az ajándékot, mikor az asztalhoz ülünk ne lennének ott a keserű mosolyok. Ne lennének erőltetett, ránk erőszakolt mosolyok, amiket pár nap után már el is felejtünk leplezni. Hogyha ez az ünnep arról szólna ami, amilyen régen volt, a szeretetről, nem a megjátszott hanem a valódi szeretetről.

Hiszen fellázadhatnánk, mondhatnánk azt hogy mégsem akarom megvenni az a síkképernyős tévét karácsonyra, inkább sütök csak egy tepsi mézeskalácst vagy bejglit és együtt megnézünk a családdal valami idétlen karácsonyi filmet a régi tévénken és majd veszünk nyárra egy újjat, mert most sehogy se jönne ki csak ha lemondanánk valami fontosabb dologról. Csinálhatnánk ezt is, és vannak akik ezt is teszik. De a többség beletörődött hogy ilyenkor tenni kell, amit meg kell tenni, venni és adni. És ha nem is valljuk be egymásnak, mindezt azért tesszük mert titkon szeretnénk hasonlítani a reklámok boldog családjaira, mert szeretetre lenne szükségünk, és nem csak ebben a pár napban hanem egész évben. Kicsit elcsépelten hangzik de ez az igaszság. Mindenki aki tud, ahogy anyagi helyzete engedi, szeretne valamit adni, mert ez modern korunk szeretet kinyilvánítása, manapság így tudjuk csak kifejezni hogy szeretjük egymást és hogy szeretetre vágyunk. És ez az ami igazán szomorú, hogy ide jutottunk, hogy már Ezt is pénzért kell vennünk. 

És lám, jó pár év után újrakezdik a Való Világot, arra hivatkozva hogy így azok sem maradhatnak le a valóságshow élményéről akik az előző szériában még nem nézték vagy nem nézhették. Hogy ez kinek jó az már más kérdés.

Jó az RTL-nek, mert a szavazások, ilyen-olyan SMS küldések segítségével jó sokat kaszálhatnak, jó az olyan embereknek akiknek az agykapacitásuk csak ennyire alacsony erősségű "kultúrális nyomást" képes elviselni, ergo csak ilyen szemetet képes örömmel megnézni. Jó a szereplőknek, a "villalakóknak" is akik ezáltal híressé válhatnak, akár celebek is lehetnek belőllük.

És immár elértünk kedvenc témámhoz. Komolyan mondom hogy én ki vagyok élezve a celebekre, már mások is mondták, mert egyszerűen KI NEM ÁLLHATOM ŐKET. És számomra felfoghatatlan hogy olyan embereket kell bámulnom nap-mint-nap a tévében akik tulajdonképpen nem is csinálnak az ég adta világon semmit és mégis mennyire jól élnek. Míg mások a lelküket is kidolgozzák és mégsem kapnak még egy hátbaveregetést sem. És ezek meg, szimplán hülyét is csinálnak magukból ha a helyzet úgy hozza és már kapják is a pénzt, mert nekik ez a munkájuk. Nem modell, műsorvezető, középszerű énekes vagy zenész stb, ez csak az álca hogy úgy tűnjön csinálnak is valamit, de ők a celebek.  És az a vicc hogy a legtöbbjük ronda is, szóval még a szépségével sem tudja magát eladni, de akkor mivel?

Azzal hogy hülyék. Mert ez kell az embereknek, nevetni sok szerencsétlenen, látni hogy még nállunk is vannak még szerencsétlenebbek. Nekem egyébként az az álláspontom hogyha egy ember túl sokat szerepel a médiában az már gyanús, mert az azt jelenti hogy csak mutogatja magát közben meg egy semmirekellő. Ezért úgy gondolom hogy aki el akar valamit érni az életben annak jobb hogyha elkerüli a médiát mert nem fogják komolyan venni. És gondolom erre már mások is rájöttek mert álltalában mindig ugyanazt a 10-15 személyt látni rendszeresen a tévében.

Na mindegy, szóval azok az emberek akik a Való Világba jelentkeztek, ezt azért tették mert nem titkolt szándékuk celebekké válni e rendkívül magas színvonalú szórakoztató műsor álltal. És mi kell ahhoz hogy azzá váljanak? Feltűnőség, erkölcstelenség, csodabogárság, harsányság és lehetőleg minnél nagyobb hülyék legyenek (mondjuk az már alapból az aki ilyen műsorra jelentkezik). Szóval készülhetünk jó pár botrányra, ilyen olyan álhírre a műsorral kapcsolatban, mert csak így tudnak fennmaradni, mert különben senki sem lenne kíváncsi rájuk.

De feltenném a kérdés, miért kell nekem ilyeneket nézni, hallani rólla, gondolni rá? Azért mert egyszerűen nem tudom elkerülni, nem akarom nézni, isten ments hogy egy részt is megnézzek (eddig szerencsére sikerült elkerülnöm, igaz csak pár napja van) de lépten-nyomon hallok rólla és nem lehet kikerülni, nincs olyan hogy ne beszélj rólla, muszály elmondanod hogy nem ér semmit és nem hisznek neked és téged néznek hülyének hogy ennyire felsőbbrendűnek tartod magad hogy nem nézel ilyeneket. Mintha az út közepén állna egy nagy kutyaszar és te nem tudod kikerülni mert akkor át mész a szembe jövő sávba az autóval és csak te jársz pórul.

Feltenném a költői kérdést arra az esetre ami minden egyes vidéki osztály osztálykirándulásának tervezése során felmerül a programok között. Miért kell minden egyes osztálykiránduláson elmenni (legalább) egy plázába? Vegyük például Pestet, ugye ott elvileg van elég látnivaló, egy nap alatt nincs is idő megnézni mindent főleg abból az okból kifolyólag hogy a világ végéről felhurcolkodni a fővárosba nem éppen két perc (arra próbálok utalni hogy maga az út oda vissza legalább 6 óra).

Álltalában egy osztálykirándulás két vagy három részből áll (ha a kaját is beleszámoljuk négy). Az első része az úgynevezett kötelező program, tehát a múzeumlátogatás nemcsak azért hogy ragadjon valami kultúra a büdös kölökre de azért is hogy ingyen legyen a vonat vagy busz út (ugyanis néhány múzeum állja az utat hogyha az osztály meglátogatja kiállítótermeit). A második rész az úgynevezett tulajdonképp ezért jöttünk ide rész, vagyis amiért az osztály igazából el akart menni a kiválasztott városba, ez bármi lehet, akár egy kiállítás, egy nevesebb esemény, egy híresebb hely vagy helyek, szóval akármi ami érdekli az osztály 50%-át+1 főjét. A harmadik rész a fakultatív rész, vagyis az osztály szétszakad és oda mennek ahová szeretnének a közelben és majd találkoznak a megadott helyen és időben. A  negyedik meg persze a kaja, ami lehetne a másik költői kérdésem hogy 80%-ban miért történik a McDonald's-ban. (De ezt most nem firtatnám, biztos a "párszázas ajánlat" miatt).

Na most a Pláza neve álltalában a fakutatív programok között szerepel, ne adja isten az ezért jöttünk ide kategóriában. De miért, mit láthatsz egy Plázában? Sok-sok butikot (amiből úgy se tudsz semmit se vásárolni mert anyád nem adott annyi pénzt hogy vegyél magadnak egy új pólót vagy napszemüveget, max. egy bizsu karkötőt), aztán ott vannak még a kávézók, mozi, bankok, konditerem, akár játékterem (de peched van mert az csak este van nyitva, ne húzogasd mert úgyse nyílik ki az ajtó, amúgy is befelé nyíllik), egy Coop vagy Spar (legalább), akár egy könyvesbolt is (amit jobb elkerülni nehogy bajod essen), mozgólépcső, lift, a kínai, olasz, magyaros, indonéziai, timbuktui és maláj kis "éttermek", akár egy mekdönci is így a kaja is le lehet tudva at the same place.

Na most moziba álltalában nincs idő beülni mert akkor nem érjük el a buszt ha végignézzük a filmet, kajálni már voltunk Donald-nál, venni nem tudunk semmit mert padlót fogunk (a szülők fognak) az áraktól, nem marad más mint céltalanul bolyongani kirakatokat nézegetve, és egy idő után az jut eszedbe hogy azt a derékvillantós rövid pólót mintha már láttad volna, majd leülni egy padra, fotelra vagy isten tudja mit raknak még ki az út közepére és nézni ki a fejedből miközben a többiek még akarnak tenni még egy kört. És miután kijössz azon gondolkodsz hogy ezek olyan egyformán néznek ki belülről Pesten, Szegeden, Pécsen, Debrecenben, Békéscsabán és Egerben is.

Hogy őszinte legyek én sohasem értettem azokat akik egész napjukat képesek eltölteni egy Plázában, és egyszerűen nem értem hogy miért kell egy vidékinek azért bemennie hogy elüsse azt a pár órát a busz indulásáig, ha egyszer úgyis tudják előre hogy nem vesznek semmit, mert nem is vehetnek mert nem shoppingtúrára indultak a 30 fős osztállyal. De igen tudom, mert együtt kell lennie az osztálynak, és tulajdonképpen mindig lesz olyan aki el akar menni a Plázába is, a barátai meg követik, és végülis az osztályfőnök is nyugodt mert egy helyen tudja őket, és tudom, "nem kötelező elmenni", igaz, és mégis elmennék, mert nem akarok egyedül bolyongani egy tök idegen városban inkább nézem a kirakatokat a városi látványosságok helyett, nézem a modern városi társadalom üvegből és márványból épített, egyszerű bolt épületeit.

A dalok, az éneklés apropóján itt van egy-két igen jó idézet korunk magyar zenekaraitól.

"Tedd le most azt a nagy felesleget,
bárki elbírja, nem kell ez neked"  /Kaukázus: Lift/

"Valamiben hinni kell,
Akkor is ha nem felel,
Melléd ül, és koccint veled az Isten."  /Quimby: Parafenomén/

"Asszem jól vagyok,
a testem virul, a lelkem kicsit halott."  /Vad Fruttik: Kemikáliák/

"Mindig megújítom magam, bennem napenergia van,
Nem lépünk Isten helyére, egy a jelszó:
Tartós Béke!"  /Kaukázus: Tartós béke/

"Igyekezz, az égbolt zár!
Úgy volt pedig, hogy ki fogjuk bírni,
Kíváncsi voltál, hogy kibírod-e,
Úgy volt, hogy mindig a másik hal meg,
Más bolondul meg, mi meg sose"  /Kispál és a Borz: Zár az égbolt/

"Mindentől messze, a szívhez közel
Csinálj csodát, én meg elhiszem
Hogy kell egy rendszer, ami nem mozog
És megígérte Anyu is, hogy megkapod" /Kispál és a Borz: Húsrágó, hídverő /

"De tudod hogy nem tart örökké,
hiszen volt már annyi jel,
hogy ami egyszer volt, újra nem jön el."  /Quimby: Androidő/

"Mint telihold az éjszakával
Együtt nőttünk fel a fákkal
Te idő sosem vicceltél"  /Quimby: Aranykor/

"A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok sírok"  /Vad Fruttik: Nekem senkim sincsen /

"Felhő vagy te, olyan felhőbb, mint a felhő
Gyerek vagy te, olyan, aki mikor felnő
Tudja, kire hasonlít, azért is tagadja
Minden mérge elszállt, maradt a haragja"  /30Y: Felhő/

"Inkább vesszek el ezerszer,
Minthogy találjam meg százszor.
A megtalálni végleg,
Az nagyon messze van ma...
Nagyon messze van a boldogságtól." /30Y: Semmi szédítő magasság /

"Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most lopva nézlek, és látom,
hogy nincsen mit sajnálnom"  /HS7: Mikor utoljára láttalak/

"A teremtés sohase téved, amikor helyet dob neked és évet
Mégis mindig úgy érzed, hogy borotvás őrült a sors

Mától nem számolom, hogy mennyi pillanat múlt el, ami örökre szólt
A mindenség másik oldalán egy raktárban gyűlik, ami számít
A többi csak tévedés"  /HS7: Mától nem számolom/

"Tudod bűnös vagy, de soha senki nem vádol.
A végén még rendes ember leszel ha nem vigyázol."  /HS7: Jól van/

Most hogy beindult az álomgyár mindkét országos kereskedelmi csatornán hirtelen szembesülünk vele hogy országunk csaknem egytizede énekes akar lenni.
Hogy ebbe jobban belegondoltak-e, hogy ez mennyi munkával és kitartással jár hogy valóban elismert énekesek legyenek vagy legalább hogy két évig "húzzák" ebben a szakmában az kérdés. Bár jobban belegondolva szerintem nem is nagyon érdekli őket.
Vannak akik vagy csak 15 perc hírnévre vágynak, lásd Megasztár selejtezők, ezekben az emberekben viszont az a félelmetes hogy ők tényleg azt hiszik hogy van hangjuk, és ami elszomorító hogy azoknak akiknek viszont tényleg van azok vagy nem mennek el ilyen típusú tehetségkutató versenyekre, vagy pedig nincs elég önbizalmuk, néha azt hiszik hogy nem elég jók, miközben mások szemrebbenés nélkül csinálnak hülyét magukból ország-világ szeme láttára és azt hiszik hogy azért mert az Aktív vagy a Fókusz csinált velük egy riportot máris celebi magaslatokat értek el.
Szóval újra beindult az éneklésláz, "véletlenül" pontosan egy napon és időben mindkét csatornán. Ömlesztik magukból a rosszabbnál rosszabb és a jobbnál jobb énekeseket. Csak egy baj van. Unalmas.
Jönnek egymás után, egymásnak adva a kilincset, de tulajdonképpen nem adnak semmi pluszt. Fel-fel tűnik néhány érdekes arc, akin lehet röhögni, vagy fel lehet rá figyelni hogy micsoda csodabogár, de amúgy semmi.
Mindegyik elmondja hogy ez mekkora lehetőség számára, és hogy minden álma hogy egyszer énekes lehessen. Igen, tényleg nagy lehetőség lehet és tényleg ez lehet az álmuk, de itt csak jönnek az arcok egymás után, egyik követi a másikat és valahogy egy idő után belecsömörlik az ember. Már nem érdekel senkit hogy mennyire örülnek vagy mekkorát csalódtak, egy a lényeg, a nézettségszám és a profit.
Nagy álmok teljesülnek majd a végén, mert ránk erőszakolják hogy elhiggyük, de legyünk őszinték, ki fog rájuk emlékezni egy vagy két év után. Majd esetleg felléphetnek a következő szériában mint vendégfellépők, egy válogatás CD a műsorban előadott dalokból, egy-két vidéki falunapon való fellépés, jobb esetben egy saját CD amiben könnyen emészthető, lehetőleg szerelmes számok szerepelhetnek.
És köztük ott vannak azok akik érnek is valamit, de ők valahogy eltűnnek a tömegben, nem ők fognak nyerni, mert a közönség nem rájuk kíváncsi. A figurákra, az arcokra kíváncsi.
De lássuk be végül eltűnnek mindannyian, ez is-az is, na jó, lehet hogy lesz egy két szerencsés aki nem, na nekik megérte elviselni ezt az egész hisztériát. De azért én nem sajnálom, hogy nem szeretnék énekes lenni.