Drága Petőfi!
Hol is kezdjem. Hogy vagy mostanság?
Én jól vagyok, minden rendben. Csak azért írtam mert tudod most meghozták ezt a Médiatörvényt, mindenki erről beszél, teljes a káosz tőlle, az emberek egymásra mutogatnak, elbocsátásokról suttognak, már a Bizottság is vizsgálja az ügyet. Ebben a vészterhes időkben újra Rád gondoltam. Mert már Róllad is esett szó az utóbbi időben. Félek hogy megint elővesznek, hogy már megint Téged kezdenek el zaklatni, mert mindig is szúrta a szemüket hogy más vagy mint a többi.
Kérlek ha ez történne tarts ki a végsőkig és soha ne hagyd hogy megváloztassanak! Tudod hogy ez milyen fontos lenne nekem, hiszen ismersz.
Csak gondolj vissza mi történt három és fél évvel ezelőtt.
Én a Slágeren nőtten fel, vagyis a Queen, Beatles, Tina Turner, Whitney Houston meg hasonló előadók dalain. Nem is hallgattam mást, nem is tudtam volna. Rád is mindig úgy néztem mint Kossuth kistestvérére, vagy Bartók unokájára, nem is igazán érdekelt mit csinálsz. Aztán pár éve nagyon megváltoztál. Másoktól is ezt hallottam, hogy mostantól másképp éled az életed (és persze ez nem mindenkinek tetszett). Erre már én is kiváncsi lettem, hát gondoltam egy próbát megér. Otthagytam a Slágert és megpróbáltam megismerni az új Petőfit. Ez még az új arculatod első napjaiban volt. Hát be kell vallanom az első benyomás nem volt valami pozitív. Ez volt a tűzkeresztség, mivel a Sláger után nagyon furcsa voltál, szinte már szenvedtem az első pár óra után. Dühösen a fejedhez vágtam hogy ez nem mehet így tovább, soha többé nem akarok Veled találkozni, kibirhatatlan vagy. Aztán lenyugodtam, valahogy megszoktalak, a Te furcsa stílusodat, amit senki máshoz nem tudok hasonlítani. Teltek az évek és lassan oda jutottam hogy már semmi mást nem tudok hallgatni, csak Téged.
Olyan hálás vagyok, hiszen annyi mindent köszönhetek Neked! Te mutattad be nekem a Quimby-t, a Vad Fruttikat, a 30Y-ont, a Kings of Leon-t, a Killers-t. És még annyi mindenkit! Te voltál az aki megtanított arra hogy a zene más mint amit eddig ismertem, a zene sokkal több mint végtelen szentimentális szerelmi ömlengések tömkelege. A zene szólhat valódi érzésekről is! A zene lehet valódi is! És vannak olyan előadók akiknek ott lenne a helyük a többi rádióban is de valami okból kifolyólag csak Te törődsz velük, mert olyan jó vagy. Pedig úgyanúgy megérdemelnék a figyelmet másoktól is, sőt!
És ezért is kár hogy nem ismernek annyian Téged mint megérdemelnéd. Vannak akik bántanak is. Néha a szüleim és a barátaim is ellened fordulnak. Ilyenkor mindig próbállak megvédeni, mert fáj hogy úgy ítélnek meg hogy nem is ismernek, mert ha igazán ismernének csak jót mondanának Róllad.
Ezért kérlek ne add fel, mert jó úton jársz, és reményt adsz az embereknek. Azoknak akik hallgatnak, akik új zenékre, valódi előadókra kíváncsiak, és azoknak is akik boldogulni próbálnak, mint zenészek, ebben a kicsi országban. És Neked köszönhetően ez a két rész rátalál egymásra. És tudod, hogyha bármi bajod történne, ezekre az emberekre számíthatsz, mert Te hoztad össze őket. Így biztos vagyok benne hogy nemcsak én állok melletted, hanem még nagyon sokan.
Úgyhogy mostmár tudod hogy mit gondolok Róllad, és remélem bátorítani is tudtalak.
Nézd még egy dalt is küldök Neked, amit még Tőlled hallottam, de igazából Neked szól. Mert ez a Te dalod.
Majd írj, és vigyázz magadra, kérlek ne tűnj el megint!
