Most hogy beindult az álomgyár mindkét országos kereskedelmi csatornán hirtelen szembesülünk vele hogy országunk csaknem egytizede énekes akar lenni.
Hogy ebbe jobban belegondoltak-e, hogy ez mennyi munkával és kitartással jár hogy valóban elismert énekesek legyenek vagy legalább hogy két évig "húzzák" ebben a szakmában az kérdés. Bár jobban belegondolva szerintem nem is nagyon érdekli őket.
Vannak akik vagy csak 15 perc hírnévre vágynak, lásd Megasztár selejtezők, ezekben az emberekben viszont az a félelmetes hogy ők tényleg azt hiszik hogy van hangjuk, és ami elszomorító hogy azoknak akiknek viszont tényleg van azok vagy nem mennek el ilyen típusú tehetségkutató versenyekre, vagy pedig nincs elég önbizalmuk, néha azt hiszik hogy nem elég jók, miközben mások szemrebbenés nélkül csinálnak hülyét magukból ország-világ szeme láttára és azt hiszik hogy azért mert az Aktív vagy a Fókusz csinált velük egy riportot máris celebi magaslatokat értek el.
Szóval újra beindult az éneklésláz, "véletlenül" pontosan egy napon és időben mindkét csatornán. Ömlesztik magukból a rosszabbnál rosszabb és a jobbnál jobb énekeseket. Csak egy baj van. Unalmas.
Jönnek egymás után, egymásnak adva a kilincset, de tulajdonképpen nem adnak semmi pluszt. Fel-fel tűnik néhány érdekes arc, akin lehet röhögni, vagy fel lehet rá figyelni hogy micsoda csodabogár, de amúgy semmi.
Mindegyik elmondja hogy ez mekkora lehetőség számára, és hogy minden álma hogy egyszer énekes lehessen. Igen, tényleg nagy lehetőség lehet és tényleg ez lehet az álmuk, de itt csak jönnek az arcok egymás után, egyik követi a másikat és valahogy egy idő után belecsömörlik az ember. Már nem érdekel senkit hogy mennyire örülnek vagy mekkorát csalódtak, egy a lényeg, a nézettségszám és a profit.
Nagy álmok teljesülnek majd a végén, mert ránk erőszakolják hogy elhiggyük, de legyünk őszinték, ki fog rájuk emlékezni egy vagy két év után. Majd esetleg felléphetnek a következő szériában mint vendégfellépők, egy válogatás CD a műsorban előadott dalokból, egy-két vidéki falunapon való fellépés, jobb esetben egy saját CD amiben könnyen emészthető, lehetőleg szerelmes számok szerepelhetnek.
És köztük ott vannak azok akik érnek is valamit, de ők valahogy eltűnnek a tömegben, nem ők fognak nyerni, mert a közönség nem rájuk kíváncsi. A figurákra, az arcokra kíváncsi.
De lássuk be végül eltűnnek mindannyian, ez is-az is, na jó, lehet hogy lesz egy két szerencsés aki nem, na nekik megérte elviselni ezt az egész hisztériát. De azért én nem sajnálom, hogy nem szeretnék énekes lenni.